Albert Bandura pszichológus 1961-ben végzett egy érdekes kísérletet, amelyben a gyermekek azt figyelték meg, amint a felnőtt agresszíven viselkedik egy bábuval, (Bobo-baba).
A megfigyelést követően a gyermekek hasonló viselkedést mutattak a babával szemben.
Egy későbbi kísérlet arra is rámutatott, hogy a gyermekek az általuk szeretett személy viselkedését sokkal gyakrabban és szívesebben utánozzák.
Akár önérvényesítően, “asszertíven” vagy esetleg “agresszíven” viselkedünk szülőként bizonyos helyzetekben, az mintául szolgálhat a gyermekünknek.
Az önérvényesítő “ASSZERTÍV” viselkedés nem agresszió.
Amikor az agresszív viselkedésről beszélünk- nem csak a fizikai erőszakra kell gondolnunk.
Nem önérvényesítő, hanem agresszív viselkedés az is,ha:
– mások érzéseit , véleményét nem vesszük figyelembe,
– nem kötünk kompromisszumokat,
– vitában minden áron győzni akarunk,
– azt tesszük, ami nekünk jó,még akkor is, amikor az másik embernek nem elfogadható,
– nem vállalunk felelősséget a tetteinkért, másokat okolunk, hibáztatunk azért, ami velünk történik,
– másokat folyamatosan kritizálunk, megszégyenítünk,ugyanakkor mi semmilyen kritikát nem fogadunk el,
– figyelmen kívűl hagyjuk azt, amit nem akarunk meghallani,
– kiabálunk,
– érzéketlenek vagyunk a másik emberrel szemben, kíméletlenül haladunk a magunk útján,
– megpróbálunk másokban bűntudatot kelteni, a háta mögött hibáztatunk valakit, érzelmi nyomást gyakorolunk a másikra ” ha igazán szeretnél, ezt nem tennéd velem”…( közvetetten agresszív viselkedés)
Gondoljunk arra, hogy mi is mennyire jelentéktelennek,sértettnek, mérgesnek, tehetetlennek, ijedtnek,megalázottnak érezzük magunkat, ha velünk szemben mások agresszíven lépnek fel.