Minden kisiskolás jó tanuló szeretne lenni.
A gyerekeket az motiválja kiemelkedő teljesítményre, hogy örömet szerezzenek a szüleiknek, s cserébe elismerést, dicséretet, szeretet kapjanak.
Ebben az életkorban a legfőbb tanulásra ösztönző erő: a szülők ( szeretett személyek ) elismerése, szeretete, s az a félelem, hogy ezt a szeretetet el is lehet veszíteni. A szülők mellett a pedagógusoknak is meg akarnak felelni.
A gyermekek tanuláshoz való viszonyát nagyban meghatározza,
hogyan alakul a pedagógus és a kisdiák kapcsolata.
Ha a gyermek úgy teljesít és viselkedik, ahogy azt a pedagógus elvárja,
– elismerést, dicséretet kap a tanártól.
Mindez még jobb teljesítményre ösztönzi őt, önbizalma, önértékelése nő.
A kiemelkedő teljesítményt nyújtó gyermekeket nem csak a pedagógusok ismerik el.
Ezekre a tanulókra társaik is felnéznek, velük mindenki jó barátságban akar lenni.
Mivel az osztályközösségben is “kiemelkedő ” pozíciót töltenek be
a jól teljesítő gyermekek,
ennek tükrében nem csak az iskolai karrierjük,hanem
személyiségfejlődésük is kedvezően alakul.
Mi történik a teljesítmény zavarral küzdő gyermekekkel?
A tanulási nehézséggel küzdő gyermekek nem tudnak
az iskolai követelményeknek megfelelni.
A gyermekek önértékelése, önbizalma sérül,
ha nap mint nap azt élik meg,
hogy nem tudnak az elvárásoknak megfelelni.
A “rossz tanuló” gyermekek osztálytárasaik számára sem lesznek vonzóak.
így az osztályközösségben is perem helyzetbe kerülhetnek.
Mivel “teljesítményükkel” sem a tanáraik, sem az osztálytársaik
elismerését nem tudják kivívni,
ezért más módon próbálják meg a figyelmet magukra felhívni
( bohóckodás, érdektelenség , motiválatlanság, játékosság, feladatok negálása…).
Különféle testi tünetek is megjelenhetnek: gyomorfájás, fejfájás, tic, körömrágás,
a szobatiszta gyermek ismételten bepisil… ).
Jó pár éve már, hogy egy első osztályos kisfiú szülei kerestek fel
gyermekük viselkedése miatt.
A kisfiú az órákon rendbontóan viselkedett:
káromkodott,rendszeresen lehülyézte a tanárt, esetenként
felugrált a padra,máskor neki sem állt az írásbeli feladatoknak.
Az írás-órákon a tanítónő sok időt töltött a kisfiú fegyelmezésével.
A vizsgálatok során arra derült fény, hogy a kisfiú kifejezetten okos,
tehetséges gyermek, azonban nehézségei voltak az írással, a hasonló betűket
összekeverte, az írott betűket képtelen volt “a kicsi sorközbe ” bepréselni.
Tanulási sikertelenségét viselkedésével próbálta kompenzálni
(addig sem kellett írnia, amíg a tanítónők őt fegyelmezték,
délután otthon elég idő maradt a lassan, nehézkesen író
gyermeknek az írásbeli feladatok pótlására.).
Az esetek többségében a kezdeti teljesítményzavarok mellé kísérő tünetként
viselkedési zavarok társulnak, tovább nehezítve beilleszkedésüket,
így az amúgy is “problémás” gyermekek az osztályközösségben is
könnyen perem helyzetbe kerülhetnek.
Mindez akár deviáns személyiségfejlődés irányába indíthatja el a gyermekeket.
” …Az iskolakezdés sikeressége vagy sikertelensége sokkal több területre lehet kihatással,
mint az iskolai tanulás megszerettetése,
az iskolai karrier alakulása:
a személyiségfejlődés-önértékelés ,
igénynívó…ennek függvényében alakul. ”
(Porkolábné dr. Balogh Katalin: Készségfejlesztő eljárások tanulási zavarral küzdő kisiskolásoknak,
Iskolapszichológia 4.)
Mindezek alapján arra kell törekednünk, hogy a gyermekek
abban az esetben kezdjék meg első osztályos tanulmányaikat,
ha mind mentálisan, mind szociálisan érettek az iskolakezdéshez.
U.i.: program és blog értesítésünkhöz az oldal jobb felső sarkában található
feliratkozó dobozban tudjátok adataitokat megadni.