Az általános iskolában tanuló gyermekek 10-15%-a különböző típusú és súlyossági fokú tanulási problémákkal küzd,amelyek megfelelő segítség hiányában életesélyeiket jelentősen korlátozzák.
Ezen gyermekek iskolai pályafutásuk alatt számos kudarcot élnek meg, bukdácsolnak, évet ismételnek, gyenge osztályzatokat kapnak – mindezt azért, mert pedagógiai szempontból ők speciális segítséget igényelnek. A teljesítményzavarok mellé társuló viselkedési problémák tovább nehezítik a gyermek és környezete kapcsolatát.
A tanulási nehézségek és tanulási zavarok spontán életkori fejlődés következményeként nem rendeződnek, de időben felismerhetők ( a jelző tünetek már óvodáskorban megjelenhetnek ) és kompetens pszichológiai-,pedagógiai módszerekkel megelőzhetőek, illetve fellelhetőek.
A viselkedésbeli éretlenség önmagában is okozhat beilleszkedési zavarokat, viselkedési, magatartási, sőt személyiségfejlődési problémákat.
Németországban végeztek kutatásokat antiszociális kamaszok körében. Arra a felismerésre jutottak, hogy a bűnöző serdülők 80%-a tanulási nehézséggel, problémával küzdött kisiskolás korában!
Porkolábné dr.Balogh Katalin pszichológus egy tanulmányban foglalta össze, hogy milyen tipikus” tüneteket ” tapasztalnak a pedagógusok a “problémás” kisiskolásoknál:
állandó mozgás van körülöttük, a gyermekek nehezen ülnek meg egy helyben,
mozgásuk koordinálatlan, kiejtik kezükből a tárgyakat,
a tanszereiket leejtik, lesöprik a padról, szétszórják, szétszedik,
füzeteik maszatosak, gyűröttek, rendezetlenek, írásuk csúnya.
Az ilyen gyermekek esetében a pedagógusok sokszor azt tapasztalják, hogy még az egyszerű utasításokat sem értik meg.
Tétováznak, nem tudják hogyan kell a feladatot elkezdeni, nem tudják mi volt a kérdés, mi volt a feladat, mire kell válaszolni,
mit kell csinálni. Vannak közöttük olyan kisgyermekek, akik nagyon passzívak,akik úgy viselkednek, mintha őket semmi sem érdekelné, mintha teljesen közönyösek lennének.
Nagyon fontos azt kideríteni, hogy milyen probléma áll a ilyen megnyilvánulások hátterében,
mielőtt ezeket a kisiskolásokat elkönyvelnénk ” butának”, s olyan kisgyermeknek, aki úgyis
“meg fog bukni”.
Böjte Csaba szerint: “Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene
lenniük, nem hiszem, hogy egy iskola versenyistálló kellene legyen, ahol egyetlen dolog
számít, a sikerek, hanem az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó terek,
ahol egy reális világba kilépésre készítjük fel gyermekeinket.”
(fotó:www.kiskegyed.hu/lapokkepek/cikkek/36000/36984_alvo-gyerek-180x-d00002F53080ea33c32d3d.jpg)
ui: Amennyiben szeretne blog és program értesítést kapni, akcióinkról tájékozódni, feliratkozhat
az oldal jobb felső sarkában lévő dobozban.