A válás mind a felnőtteket, mind a gyermekeket megviseli. A gyermekek sokszor azt élik meg, hogy ők a hibásak abban, hogy a szüleik házassága tönkre ment.
A szülők közös felelőssége, hogy elmondják a gyermeknek :
” Anya és apa elválnak, de ennek semmi köze hozzád.”
” Mi, a nagyok ezt megoldjuk.”
” Neked ugyanúgy a szüleid maradunk.”
” Én mindig az anyukád, az apukád mindig az apukád marad, nem kell választanod.”
Váláskor óhatatlanul felmerül a gyerek elhelyezés kérdése. Kihez kerüljön a gyermek?
Bert Hellinger szerint annak a szülőnek kellene nevelnie a gyermeket, aki jobban tiszteli a másikat. Ha ez az apa, akkor nála kellene elhelyezni a gyermeket.
Hellinger azt is felveti, hogy ezt a döntést a szülőknek kell meghozniuk. Nem szabad a választást a gyermekre bízni, mert az nagyon megterhelő lehet, hiszen a gyermek mindkét szülőjét egyformán szereti.
Ugyanígy a szülőnek nem kell megkérdeznie a gyermeke véleményét egy új partnerről. A gyermeknek el kell fogadnia a szülő választását, még akkor is ha nem szereti a szülő által választott új partnert.
Fontos, hogy a mostohaszülő ne próbáljon meg a valódi szülő helyére lépni, a vér szerinti szülőknek kell megegyezniük minden, a gyermek nevelését érintő fontos kérdésben.
Az is megterhelő egy gyermek számára, ha valamelyik szülő a saját oldalára akarja állítani , s a másik szülő ellen neveli a gyermeket.
A gyermek képtelen ezt a helyzetet feloldani, képtelen választani. Mindennek az lehet a következménye, hogy majd felnőtt korban is nehezen fog dönteni.
A gyermek nem léphet a társ helyére, a fiúgyermek nem pótolhatja az anya számára a férjet. A gyermekét egyedül nevelő anya rosszat tesz a gyermekének, ha a fontos döntéseket a fiára bízza mondván “most te vagy a férfi a családban” . Ez stresszessé teheti a gyermeket, mert mindannyian erős szülőkre vágyunk.
Most következzen egy kamasz fiú esete, aki az édesanyjával közösen vett részt családfelállító csoportunkon.
A fiú, nevezzük Zsoltnak, magányos, agresszív kamasz fiú. Elmondása szerint az bántja leginkább, hogy szinte senki sem barátkozik vele szívesen,
sem az osztálytársai, sem a szomszéd gyerekek, de az idősebb fiúk sem fogadják el.
“Nem bírják a többiek, ha kiborulok” ( ilyen esetekben, káromkodik, csapkod,tör-zúz ).” Én is megijedek magamtól ilyenkor.”
Szeretné viselkedését, indulatait uralni, magát a többiekkel elfogadtatni.
Elmondása szerint az anyukája ilyen indulatos, az apukája csendes, visszahúzódó ember. A szülők válását követően Zsolt az anyával maradt,haragszik az apjára, mert az “elhagyta Őket”.
A családállítás abban segített Zsoltnak, hogy tisztelje az apát és meglássa azt, hogy az apa nem őt utasítja el. Megélte azt, hogy a válás ellenére lehet az édesapjával, még akkor is, ha korábban azt gondolta, hogy az édesanyja ” nem nézné ezt jó szemmel “.
Az állítást követően az anya visszajelzést adott, szerinte Zsolt önkontrollja sokat fejlődött, már jobban tudja kezelni az indulatait, érzelmeit.
” Az apai szeretetet meg kell becsülni és tiszteletben kell tartani…”(Erich Wolf Segal )
Ui: Ha szeretne értesítést kapni az új blog bejegyzésekről és programjainkról iratkozzon fel az oldal tetején található értesítőre !