A kisfiú -nevezzük Tominak- édesanyja azért keresett fel, mert közeledett a tanév vége , s Tomi két tantárgyból is bukásra állt.
Az édesanyja elmondta, hogy most már ő sem biztos abban, hogy okos a kisfia, mivel Tomi tele van kettesekkel, hármasokkal, történelemből és angolból pedig biztosan meg fog bukni. Az anya elmondása szerint Tomi mindig is különc fiúcska volt. Öt évesen már folyamatosan olvasott,(egyedül tanult meg olvasni),most pedig semmilyen könyvet nem hajlandó a kezébe venni, utálja az olvasást, a tanulást is .
Néha az anyuka olvassa fel neki a leckét és hallás után tanulja meg. A házi feladatát gyakran elfejti megírni, “nincs semmi feladva”- válaszolja, ha a szülők kérdezik.
Képes órákon keresztül vitatkozni, megmagyarázni, hogy mit miért nem kell megtanulni. Majd ha a szülők rákényszerítik, akár negyed óra alatt is képes az anyagot elsajátítani.
A tanórákon sokat idegesíti a pedagógusokat, nem figyel, játszik, belebeszél a tanár magyarázatába, a tananyaghoz nem illő dolgokat kérdez. Máskor meg úgy viselkedik, mintha ott sem lenne az órán.
A gyerekek sem játszanak vele szívesen, olykor basáskodik, máskor meg úgy viselkedik, mintha olyan “kicsit gügye lenne”.
Tehetséges a rajzban, festményei vannak. Saját történeteket ír , s azokat képregény formájában megrajzolja.
Szívesen füllent, szeret olyan dolgokat mesélni, amik meg sem történtek. Néha indokolatlanul szomorú, rosszkedvű.
Tomival többféle vizsgálatot végzünk.Az intelligencia teszt szerint a fiú intelligencia szintje az életkori átlagánál jóval magasabb, kimondottan jó képességű, okos fiú. Az őt érdeklő témákban nagyon okosan nyilatkozik, jó megfigyelő, jó humorú fiú.
A vizsgálatokat követően az anyával való beszélgetésből derül ki,hogy Tominak volt egy testvére, aki egy hónapos korában meghalt. ” De erről Tomi nem tud, sohasem beszélünk róla a családban sem “-mondja az anya. “Én is csak magamban szoktam sírni, hogy senki se lássa.”
Az anyával megegyezünk, hogy részt vesz egy családállító csoporton, ami segíthet az egész családnak ezt a szomorú történést feldolgozni.
Bert Helinger szerint : Ha egy gyermek fiatalon meghal, az az egész családi rendszerre mélyen hat. A később születettek a lelkük mélyén érzik, hogy mi történt, még akkor is ha a valóságban semmiről sem tudnak. Olykor egyfajta bűntudatot érezhetnek, mert ők élhetnek, s esetenként nem tudnak és nem mernek boldogan, sikeresen élni.
( az eset ismertetése a szülők beleegyezésével történt )