Az a “szörnyű” kamaszkor

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email

Ranshburg Jenő pszichológust szeretném idézni, aki az alábbi intelmeket fogalmazza meg kamasz gyerekek szüleinek.
A tizenhat-tizenhét éves gyerek az esetek jelentős részében felfedezi, hogy rettentően magányos. Miközben persze sok társ veszi körül, igazából egyedül van – ezért elkezdi kinyújtani csápjait a szülei felé.

Ezt abból lehet észrevenni,- és mindenkit szeretettel kérek,akinek hasonló korú gyereke van, figyeljen erre oda -,hogy ezt mondja : ” A szüleim nem értenek meg engem!”

Én ezt nagyon jó jelnek tekintem, mert azt jelenti:
ott van már benne a vágy , hogy megértsék. Egy évvel korábban eszébe se jutott volna ilyet mondani.

Akkor még fütyült rá, hogy megértik-e őt a szülők, vagy sem, most már megjelenik a vágy , hogy értsék meg.

Vagyis van öt-hat nehéz év, amit szülőként emberpróbáló feladat végigcsinálni.

Az azonban hihetetlenül fontos, hogy amikor kinyújtja a csápjait , akkor ott legyen a szülői kéz, amelybe belekapaszkodhat.
Mert bizony tizenegy-tizenhat éves kor között úgy el tud romlani egy szülő-gyerek kapcsolat, hogy a kinyújtott csápok nem találnak kapaszkodót, hát a gyerek visszahúzza azokat.”
(www.citatum.hu )

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldal  megfelelő működése érdekében cookie-kat használ. Erről bővebben az adatkezelési nyilatkozatunkban olvashatsz.