Amikor az apa nem az igazi apa!

A tv 2 Családi titkok című műsorában láttam a következő esetet.
A filmben egy fiatal lányt baleset ér , s arcán olyan sérüléseket szerez, hogy az arcát csak plasztikai műtéttel lehet nyomtalanul helyre állítani.
A lánynak nagyon fontos a műtét, színészetet tanul , retteg attól, hogy az álmait fel kell adni. A műtét nagyon drága, a szülőknek pedig nincsen elég pénze. A helyzetet az is bonyolítja, hogy egy vérvétel után az anya megtudja, hogy lányának nem a férj a biológiai édesapja. Az anya kétségbe esetten, titokban , a férje tudta nélkül felkeresi lánya biológiai apját, s pénzt kér tőle lányuk műtétjére. A biológiai apa ad pénzt a műtétre, de megzsarolja az anyát , hogy mindent elmond a férjnek és a lánynak.
Természetesen a férj tudomást szerez arról, hogy a lány, akit 18 évig nevelt nem az ő gyermeke. Nagyon csalódott, azonban nagyon szereti a feleségét,és a lányt, akit születésétől fogva nevelt -, úgy dönt hogy nem válik el a feleségétől.
A feleségét támogatva együtt felkeresik az apát, s azt követelik tőle, hogy ne avatkozzon az életükbe, ne keresse a kapcsolatot a lánnyal, ne tegye tönkre a “lányuk ” életét. A biológiai apa végül nem fedi fel a kilétét a lánya előtt.
Az anya és a férje “megnyugszanak “, s abban egyeznek meg, hogy valamikor talán elmondják a lánynak, hogy ki is a biológiai apa.

Vajon jól teszik- e a “szülők “, hogy a lányuk előtt eltitkolják az apa valódi kilétét?
Hellinger szerint minden gyereknek kell beszélni arról a családról, ahonnan ő származik. Minden gyereknek joga van azt tudni, hogy ki ő, kik a szülei , kik a nagyszülei. Mindig problémát okoz, ha a mostohaszülők a vér szerinti szülők helyére lépnek. A gyermek az anya és az apa felelőssége.
Hellinger szerint a gyerekek és a szülők között nagyon erős a kötődés, az erős kötődés kialakulásához elég az anyaság vagy “-apaság biológiai ténye.

Ismételten egy filmrészlet:
A 7 éves kisfiút édesanyja pszichológushoz viszi, mivel a fiú nagyon visszahúzódó, félénk gyermek, aki óvodás kora óta nehezen illeszkedik be mindenféle közösségbe. ” Sehol sem találja a helyét mondja az anya. Az iskolai osztályban sincs barátja,társai sokszor csúfolják, nem játszanak vele, esetenként meg is verik.
A pszichológus arra kéri a fiút, hogy rajzolja le a családját. A jól rajzoló fiú láthatóan zavarba jön a kéréstől. Egy női alakot rajzol először, majd elkezd egy fejet rajzolni, de nem fejezi be. “Ezt elrontottam “-mondja, s újra rajzolni kezd, majd megrajzol egy férfi alakot, aki egy kicsit lóg a levegőben. A rajzra még egy kisfiút és egy kislányt rajzol.
“Anya, apa, öcsém, húgom “-mondja a rajzról.
“Te hol vagy?”-kérdezi a pszichológus.
“Jaj, magamat elfelejtettem.”-válaszolja
Az anyának megmutatja a rajzot a pszichológus és elmondja milyen furcsán viselkedett a fiú, amikor az apa rajza készült. Az anyuka ekkor mondja el , hogy a fiúnak nem a jelenlegi férje a vér szerinti apja. A gyermek édesapjával három évig éltek együtt, de megromlott a kapcsolatuk.Az anya már terhes volt a kisfiúval, amikor szétköltöztek. Az apa külföldre ment dolgozni, már régóta nem hallott felőle. A szakítást követően hamarosan megismerkedett jelenlegi férjével, akivel hamarosan összeköltöztek, majd később összeházasodtak. Az anya szüléskor a kisfiú édesapjaként jelenlegi férjét jelölte meg.
A fiú nem a biológiai apa nevét viseli, s “nem tudja”, hogy nem az édesapja neveli.

Az anyának azt tanácsolja a pszichológus, hogy nagyon rövid időn belül mondja el a fiának, hogy ki az igazi apukája, próbálja meg felvenni a kapcsolatot az apával, s tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a kisfiú a vér szerinti apa vezetéknevét viselhesse.