Ne a büntetés legyen az elsődleges nevelési módszerünk. A túlzott büntetés nem hatékony módja a viselkedés megváltoztatásának, és nem is konstruktív módja a szülői hatalom megerősítésének. Fókuszáljunk inkább a következményekre.
Minden jó és rossz cselekedetünknek, döntésünknek, döntésünk halogatásának következményei vannak. Ha nem megfelelően viselkedik a gyermekünk,a gyermekeinknek a következmény megmutatásával a célunk nem a megtorlás, hanem a viselkedés pozitív irányba történő módosítása.
Ha a gyermek cselekedeteinek jó, pozitív következményeire hívjuk fel a figyelmet-az motiválja a gyereket a helyes viselkedésre. Megtanítja a gyereknek a problémamegoldást.
8 tipp annak biztosítására, hogy a gyermekével vagy tinédzserével kapcsolatos következmények hatékonyak legyenek.
1. Milyen a jó következmény , ha nem megengedett módon viselkedik a gyermekünk?
Fontos, hogy a következmény legyen arányos az elkövetett nem szabályszerű tettel, viselkedéssel. Például, ha a gyermekünk nem ér haza a megbeszélt időben, akkor annak lehet az a következménye, hogy hét napon keresztül egymás után egy órával korábban haza kell mennie. Amikor megmutatja, hogy képes mindezt betartani, visszatérhet a szokásos, későbbi kint- lét időhöz. Ezzel szemben , ha egy hónapra teljesen eltiltjuk a kint -léttől, attól mindenki szenved, s a gyermek sem tanul meg semmit, csak maximum megharagszik a szüleire.
2. Mennyi időre van szüksége a gyermeknek, hogy elsajátítsa a megfelelő viselkedést?
A következményeknek időben is igazodniuk kell az elkövetett tetthez. Az időnek elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a gyermek vállalja a felelősséget, de nem lehet olyan hosszú, hogy a gyermek lehetetlennek érezze azt teljesíteni, mert ilyen esetben könnyen elveszítheti az érdeklődését .
Például ha káromkodva beszélt a gyermek a szüleivel, mindennek lehet az a következménye, hogy három napra elvesszük a telefont a gyermektől.
Ha az a jutalom, hogy három nap múlva ismét használhatja a telefonját, azért érdemes a szabályokat betartani. Nem érdemes hosszú határidőket szabni, mert például egy hónapos határidő is egy örökkévalóság egy gyermek életében. Ilyenkor azt érezheti a gyermek, hogy az egész dolog értelmetlen, esetleg elveszíti az elszántságát vagy egyszerűen elfelejti.
Ráadásul szülőként is nehéz ragaszkodni a hosszú távú következményekhez.
3. Hogyan tanulja meg a gyermek a megfelelő viselkedést?
A következményeknek olyannak kell lennie, amelyből tanul a gyermek valamit. Ha például a fiútestvér bántalmazóan viselkedik a húgával, jó következmény, ha azt mondjuk neki, hogy nem használhatja a telefonját addig, amíg nem ír a húgának egy bocsánatkérő levelet. Azonban a levélben azt is meg kell írnia, hogy mit fog másként csinálni, ha legközelebb ismét konfliktusba kerül a húgával.
4. Az is jó lecke a gyermeknek, ha megvonásként nem rendezzük meg a születésnapját, nem mehet sportolni?
Ne tiltsuk meg a gyermeknek, hogy részt vegyen a különleges eseményeken, mert az nem ösztönzi őt arra, hogy szabályok szerint viselkedjen.
Ha egy különleges esemény elmúlt, az már nem megismételhető.
Soha nem lesz a gyermekünknek újabb 16. születésnapja, szalagavatója.
Ezenkívül nem a gyermeke az egyetlen, aki kihagyná ezeket az alkalmakat – ezek különleges események, amelyeket szülőként Ön is szeretne élvezni.
Ennek tükrében a kedvelt sportolási lehetőséget sem javasolom megvonni.
5. Mi csináljunk akkor,ha úgy tűnik, hogy a gyermek nem kapja meg az üzenetet?
Nem kell a következménynek keménynek lennie ahhoz, hogy komolyan vegyék? Egyáltalán nem.
Gondoljunk arra, hogy ez nem a gyermek büntetéséről szól. Időbe telhet, amíg megtanulja, hogyan kell helyesen viselkedni, de mindez következetes és hatékony következmények megmutatása révén történhet. Mindennek illeszkednie kell a nevelési stílusunkhoz, elveinkhez, amelynek célja, hogy gyerekeinket sikeres viselkedésre ösztönözzük. A célunk az, hogy gyermekeink eleget tudjanak tenni a kötelezettségeiknek, képesek legyenek az életkoruknak megfelelően viselkedni.
Tehát, ha egy adott következmény nem működik, és a szülő azt mondja: „Két hétig elvettem a telefonját, és nem működik”, akkor önöknek szülőként át kell gondolniuk néhány dolgot. Talán a két hét túl hosszú. Talán ezt kell mondania a gyermekének:
„Addig veszem el a telefonodat, amíg huszonnégy órán belül ki nem takarítod a szobádat”.
Vagy:
„Ha bántóan viselkedsz a húgoddal, elveszem a telefonodat, s csak akkor kapod vissza, ha negyvennyolc órán át tisztelettel, s nem bántóan viselkedsz vele , s természetesen minden alkalommal, amikor bántalmazod őt, minden elölről kezdődik. ”
Térjünk vissza a legfontosabb kérdéshez: „Mit szeretnék elérni?” Ha bántani akarjuk mi is a gyermekünket, amiért bántotta a húgát, akkor vegyük el a telefonját két hétre. De ilyen esetben nem igazán számíthatunk a gyermekünk együttműködésére a jövőben sem.
Ehelyett, ha azt szeretnénk, hogy a fiunk dolgozzon az önuralmán, és megtanuljon másokat nem bántalmazni, akkor állítsunk fel számára valamilyen korlátot a következmény részeként.
6. Mit tegyünk akkor, ha a gyermekünk azt mondja, : „Nem érdekel”.
Ne aggódjunk, mert szinte minden gyerek azt fogja mondani, hogy „nem érdekel”. Mindezzel próbálják a szülőket manipulálni, abban reménykedve, hogy így elkerülik a következményeket. Nem akarják vállalni a felelősséget a tetteikért.
Mit válaszoljunk minderre?
“ Megértem, hogy nem érdekel. De a következmények maradnak.”
Valamilyen szinten minden gyereket érdekelnek a következmények. Azonban ha úgy gondolja, hogy gyermekét valóban nem érdekli, és a következménynek nincs hatása, akkor más következménnyel kell próbálkoznia. Ön ismeri igazán a gyermekét, ön tudja, hogy mi számít neki.
7. Használjon jutalmakat és következményeket
Ha azt akarja, hogy a következmények hatékonyak legyenek, akkor jutalmakat is kell a gyermeknek kapnia. Ha nincs jutalom, úgy minden korlátozás büntető jellegű, és árthat a gyermekével való kapcsolatának.
A jutalmak és következmények legyenek arányosak a szabályszerű viselkedéssel, s a szabályszegéssel.
Egyébként manapság a gyereknek húsbavágó korlátozás a telefon elvétele.De ne minden esetben a telefon megvonásával szabályozzuk gyermekünk viselkedését.
Ezt a következményt óvatosan használjuk, tegyük lehetővé, hogy ésszerű időn belül visszaszerezze gyermekünk a telefonját.
8. Hogyan szabjunk határokat, hogyan közöljük, hogy mi lesz a nem kívánatos viselkedés következménye?
Legyünk tényszerűek, határozottak a közlésnél, mint amikor főnökként értékeljük kollégáink teljesítményét. Ne bonyolódjunk vitába a gyermekünkkel. Maradjunk higgadtak és nyugodtak abban az esetben is, ha a gyermekünk dühös, mérges lesz, káromkodik amiért valamilyen korlátot szabunk. A gyermekek így akarják szüleiket eltántorítani attól, hogy korlátozzák őket, hogy határokat szabjanak számukra. Maradjunk nagyon nyugodtak, ne feledjük, hogy gyermekünk nem megfelelő viselkedése miatt alkalmazzuk, hozzuk ezeket a szabályokat. Szülőként arra törekszünk, hogy gyermekeink éretten, felelősségteljesen viselkedjenek, ebben segítenek a világos , teljesíthető elvárások, a jutalmak és a korlátozások.
Felhasznált forrásanyag: How to Give Kids Consequences That Work
By James Lehman, MSW
Fotó: People photo created by master1305 – www.freepik.com