fbpx

Miért nem akar velem játszani a többi gyerek?

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email

Képzeljük el, hogy milyen szomorúak leszünk, amikor a gyermekünk rossz kedvűen jön haza az iskolából, óvodából, s azon kesereg, hogy a többi gyerek valami miatt nem akar vele játszani. Ilyen esetben nem mindig tudja a kisgyerek elmondani, felismerni, hogy mi történt vele. Sokszor arra sincsen rálátása, hogy ő tett valami olyat, ami a többi gyerek számára nem elfogadható, esetenként ijesztő, taszító, zavaró. Azt sem mindig tudja, hogyan lehet másképp viselkedni, barátokat szerezni.  

A történetek, a mesék segítenek a gyerekeknek a saját és mások érzelmeit megismerni, megnevezni, saját viselkedésükre rálátni. Erre mutatok konkrét példát.

Mondjuk el a gyermekünknek, hogy elmesélünk számukra egy mesét.

Ez a mese egy kisfiúról szól, nevezzük Bencének, akivel a társai nem akarnak játszani, kerülik őt, mert nem tetszik nekik Bence viselkedése. 

Egy napon az óvodában minden kisgyermek játszik, Zsófi babázik, Peti legó tornyot épít, Ákos darus kocsival játszik.

Bence egy kamionnal száguld szélsebesen, hangos berregéssel tologatja a szoba egyik sarkából a másikba. Többször száguld végig a termen, neki ütközik a saját autójával  Ákos darus kocsijának, végül nagy csattanással nekirohan Peti tornyának, ami teljesen összedől. Peti szomorúan nézi, ahogy a nagy türelemmel és gonddal épített tornyát Bence a földig rombolja.

Zsófi odakiált Bencének- Bence ez gonoszság volt tőled. 

Bence rá se hederít Ákosra és Zsófira, tovább folytatja az autózást nagy hanggal, mintha mi sem történt volna.   

Még aznap a kisgyerekek ebédelnek, Peti, Ákos, Zsófi ülnek az asztalnál és esznek. Bence nem akar az asztalhoz ülni, hiába figyelmezteti az óvónéni. Hirtelen gondol egyet, odarohan az asztalhoz, s az összes szem kekszet felmarkolja, zsebre teszi.

Zsófi szomorú hangon azt mondja- annyira kívántam a kekszet.  

Rajz foglalkozáson a gyerekek emberke figurákat rajzolnak. Bence odaszalad Ákoshoz, s az általa rajzolt emberkének bajuszt és szakállt rajzol.

Ákos észreveszi és azt mondja-Bence elrontottad a rajzomat.

Bence jót nevet-nem is rontottam el, csak vicces rajzot készítettem a rajzodból.

Délután a gyermekek az óvoda udvarán játszanak, Peti, Zsófi és Ákos fogócskáznak. Bence is nagyon szeretne játszani velük.

Nem tudsz elkapni te fogó-mondja Ákosnak, de Ákos rá se hederít Bencére, s próbálja Zsófit elkapni. Sikerül is Zsófit elcsípnie, most Zsófi lesz a fogó. 

Próbálj megfogni-mondja most Bence Zsófinak, de Zsófi inkább Petit kezdi el kergetni, nem foglalkozik Bencével.

Végül Bence szomorúan panaszkodik az óvónőnek- nem akarnak velem játszani.

Miután meghallgatta gyermekünk a történetet, a  mesélést követően bábokkal el is játszhatjuk a történteket, a gyermekünk bele bújhat Bence vagy egy-egy másik gyermek bőrébe, szerepébe.

Így többféle érzelmet is átélhet, megtapasztalhat, empatikusabbá válik mások érzéseivel szemben, bele tudja élni magát mások helyzetébe.

Miután elmondtuk a mesét, beszélgessünk egy kicsit a saját gyermekünkkel.

Kérdezzük meg, hogy vajon ő szívesen játszana-e Bencével, igen vagy nem? 

Miért igen, vagy miért nem?

Beszélgessünk arról, hogy vajon mit tehetne Bence másképp, hogy a barátai játszani akarjanak vele? 

Majd játsszuk el a történet egy-egy részletét újra úgy, hogy megváltoztatja a gyermekünk Bence viselkedését, s most Bence barátságosan viselkedik.

Beszéljünk a gyermekünkkel arról, hogy viselkedésünk hatással van másokra. Mindannyian azt szeretnénk, hogy jól érezzük magunkat mások társaságában, s az is jó érzés, ha mások szívesen vannak velünk.

Folytassuk a játékot a gyermekünkkel.

Gyűjtsünk össze, vágjunk ki újságokból gyermek fotókat.  

Barátot keresünk-a játék neve.

Bíztassuk a gyermekünket, hogy keressen olyan portrét, olyan barátot,

  • aki szeretne velünk barátkozni,
  • aki éppen aggódik,
  • akinek vigasztalásra van szüksége,
  • aki éppen magányos,
  • akinek viccelődni van kedve,
  • aki nem azt kapta, amit akart,
  • aki azt kapta, amit várt,
  • akinek most arra van szüksége, hogy megnyugodjon, lecsillapodjon.

Folytatásként a gyermekünk utánozza a megfigyelt arckifejezéseket.

Hívjuk fel a a gyermekünk figyelmét a testbeszédre, arckifejezésre-szem, száj, szemöldök, testtartásra, kéztartásra is.

A vizuális percepciós nehézséggel, a figyelemkoncentrációs problémákkal küzdő gyerekeknek nehéz az egyes arckifejezésekből olvasni, azt lefordítani, gyakran félreértik a jelzéseket.

Játsszuk el szavak nélkül- a testbeszéd elemei használva azt, hogy szomorú vagyok, meg vagyok rettenve, ne gyere a közelembe, figyelmeztetlek, gyere vigasztalj meg, én sokkal jobban tudom ezt, min te, gyere bohóckodjunk egy kicsit, fáradt vagyok, dühös vagyok, boldog vagyok, nagyon fázom, nagyon melegem van, kellemetlen köves úton járok, jégen járok, forró homokban járok, undorodom egy ételtől…

Szobor játékot is játszhatunk úgy, hogy a gyermekünk szobrászként megalkotja  rajtunk, velünk, beállítja a megfelelő arckifejezésünket, testtartásunkat, vagy az általa az általa mutatott mintát lemásoljuk. 

Mindezek által a gyerekek megérthetik azt, hogy a viselkedésük hogyan hat másokra, megtanulják a konfliktusokat konstruktívan megoldani, könnyebben tudnak társas kapcsolatokat kialakítani.

Írjátok meg az ötleteiket, hogy szerintetek az ilyen  -nem játszanak velem helyzeteket hogyan lehetne kezelni, hogy tudnánk a gyermekeinknek segíteni ezt megoldani!

felhasznált anyag:
Guide de l’éducateur Construis-moi des émotions, Lego education préscolare, 2017.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldal  megfelelő működése érdekében cookie-kat használ. Erről bővebben az adatkezelési nyilatkozatunkban olvashatsz.