fbpx

Mit tegyen és mit ne tegyen a szülő, ha a gyereke agresszíven viselkedik?

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
agressziv-viselkedes

Képzeljük el, hogy ülünk a villamoson, s egy ehhez hasonló beszélgetésnek vagyunk a fültanúi: 

„Két fiam van, 12 és 9 évesek. A nagyfiam sokat ugratja, csúfolja a kisöccsét.  Ákos nagyon érzékeny fiú, már attól is megijed, ha valaki hangosan beszél, sokszor sírva fakad, ha rosszabb jegyet kap. Bence a barátai és mások előtt sokszor kifigurázza az öccsét. Leutánozza Ákos sírását, bemutatja, hogy a szerinte „bőgő masina” öccse hogyan viselkedik, mások előtt megszégyeníti, megalázza őt. Hétvégén kártyáztak, s végül Ákos megnyerte a kártyacsatát

Boldogan kiáltott- „nyertem, megvertem Bencét.”

„Nem igaz, én nyertem „- kiabált a nagyfiam.

„Én nyertem”- ismételte meg Ákos.

„Hazudsz”-kezdte a dühöngést Bence,” csaltál, azért nyertél.”

S ezt követően földhöz csapta a kártyát, s úgy meglökte Ákost a széken, hogy Ákos a földre esett.”

Nagyon nehéz az ilyen helyzeteket kezelni.

Mit ne tegyünk szülőként? 

Nem hunyhatunk szemet az ilyen esetek felett. Határozottan és következetesen képviseljük azt, hogy semmilyen indok nem lehet sem a verbális, sem a fizikai bántalmazásra. Mondjuk el a gyermekünknek, hogy a bántalmazást semmilyen körülmények között nem fogadhatjuk el. Mi sem bántalmazhatunk, alázhatunk, szégyeníthetünk meg másokat, mások sem tehetik meg velünk ezt. 

Nyugodtan írjuk ki otthon a lakásban is egy jól látható helyre az alábbi szabályt:

„Sem szavakkal, sem tettekkel nem bánthatsz másokat. Nem akarom hallani, hogy mi volt az oka. Nem hibáztathatsz másokat , semmilyen indokot nem fogadok el, ha bántasz másokat., te felelsz a saját viselkedésedért. „

Ha bántalmazást tapasztalunk, mint a fenti esetben, próbáljunk nyugodtak maradni. Nagyon határozott hangon mondjuk azt a bántalmazó gyereknek: „Megmondtam, hogy tilos másokat bántani. Most azonnal menj be a szobádba.”

Ilyen esetben ne kezdjünk el az agresszívan viselkedő gyerekkel foglalkozni, vele vitatkozni, hanem forduljunk az „áldozat” felé, vele foglalkozzunk. A „ bántalmazó” gyereknek azt kell megélnie, hogy az „áldozat” felé fordulunk. Készüljünk fel arra, hogy ilyenkor a bántalmazóan viselkedő mentegetni kezdi magát. „ Sajnálom, hogy fellöktem, de csalt a kártyában , sajnálom, hogy megütöttem, de nem engedett tv-ét nézni, sajnálom, hogy széttéptem a rajzát, de ő kiabált velem…. 

Az ilyen megnyilvánulások azt mutatják, hogy igaziból nem őszinte a bocsánat kérés, nem is sajnálom, amit tettem. Én nem tehetek semmiről, hiszen a másik bántott engem. A bántalmazást elkövetők szinte mindig hibáztatják az áldozatot, gondoljunk a családi erőszakot elszenvedő gyermekek, nők hibáztatására.

Amikor egy gyermek tehát azt mondja, hogy sajnálom, de ……akkor nem vállalja a felelősséget azért, amit tett. S ha nem látja be a felelősségét, akkor késztetést sem érez arra, hogy változtasson a viselkedésén. Ha szemet hunyunk, ha nincsen semmilyen következménye az ilyen viselkedésnek, akkor a gyermek nyugodtan folytatja a bántalmazó viselkedését.

A bántalmazott kisebb gyermek pedig azt gondolja, hogy a nagyobb testvér még a szülőnél is erősebb, a szülő sem tudja őt megvédeni. Lehet, hogy behódol a nagyobb testvérnek, s hasonló esetekben még talán ő fog elnézést kérni. Ezek káros dolgok, s ezért nem szabad félvállról venni.

Amikor mindannyian megnyugodtak, a történteket minden esetben egy probléma megoldó beszélgetésnek kell követnie. A gyerekek bántalmazó magatartást alkalmaznak a problémák megoldására és arra, hogy megszerezzék, amit akarnak. A problémamegoldó beszélgetések abban segítenek a gyerekeknek, hogy megtanulják a konfliktusokat kezelni, a bántalmazó viselkedést egy elfogadhatóbb problémamegoldó viselkedéssel helyettesíteni.

Nem elég a visszaélésszerű viselkedésre rámutatni, következményként valamit megvonni. Segítenünk kell a gyermeknek a helytelen viselkedését egy olyan viselkedésre cserélni, ami segít megoldani a problémáit anélkül, hogy ő bajba kerülne vagy másokat bántana. Ilyen helyzetekben ne is arról beszéljünk a bántalmazást elkövetővel,  hogy a testvére milyen rosszul érezte magát, amikor mindez történt- hiszen ha még nem alakult ki az empátia, akkor ez az érvelés nem segít.

Beszélgessünk arról, hogy ő mit érzett,  amikor ez az eset történt, dühös volt, csalódott, szomorú…

Beszéljünk arról, „ ha legközelebb csalódott, bosszús leszel, mit csinálhatsz másképp, hogy ne kerülj bajba? A te érdeked, hogy ne kapj büntetést. „

A beszélgetésben arra fókuszáljunk, hogyan lehet a negatív következményeket elkerülni.

Természeten hosszú távon az a célunk, hogy a gyermekeink megtanulják az empátiát, képesek legyenek mások helyzetét, érzelmeit átérezni. Azonban adott esetben célunk a bántalmazó, visszaélés szerű viselkedés megállítása.

Következményként nyugodtan vegyük el gyermekünktől az erőszakos számítógépes játékokat, ne engedjünk erőszakra buzdító zenét hallgatni, ilyen filmeket nézni, mondván:

„Elveszítetted a jogodat, hogy ilyen játékot játszál, mert nem tudod kezelni„ 

Fontos, hogy következetesen kezeljük az ehhez hasonló helyzeteket. 

Szükséges esetben keressük fel az illetékes szakszolgálatok pszichológus szakembereit, akik segítenek a gyermekünkkel kapcsolatos nevelési nehézségek kezelésében.

felhasznált anyag: 
1.Fodor Gábor, Tüske Ágnes, Agresszió kezelése 
2.https://www.empoweringparents.com/article/when-kids-get-ugly-how-to-stop-threats-and-verbal-abuse-part-2/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldal  megfelelő működése érdekében cookie-kat használ. Erről bővebben az adatkezelési nyilatkozatunkban olvashatsz.