Képzeljük el, hogy ülünk a villamoson, s egy ehhez hasonló beszélgetésnek vagyunk a fültanúi:
„Két fiam van, 12 és 9 évesek. A nagyfiam sokat ugratja, csúfolja a kisöccsét. Ákos nagyon érzékeny fiú, már attól is megijed, ha valaki hangosan beszél, sokszor sírva fakad, ha rosszabb jegyet kap. Bence a barátai és mások előtt sokszor kifigurázza az öccsét. Leutánozza Ákos sírását, bemutatja, hogy a szerinte „bőgő masina” öccse hogyan viselkedik, mások előtt megszégyeníti, megalázza őt. Hétvégén kártyáztak, s végül Ákos megnyerte a kártyacsatát
Boldogan kiáltott- „nyertem, megvertem Bencét.”
„Nem igaz, én nyertem „- kiabált a nagyfiam.
„Én nyertem”- ismételte meg Ákos.
„Hazudsz”-kezdte a dühöngést Bence,” csaltál, azért nyertél.”
S ezt követően földhöz csapta a kártyát, s úgy meglökte Ákost a széken, hogy Ákos a földre esett.”
Nagyon nehéz az ilyen helyzeteket kezelni.
Mit ne tegyünk szülőként?
Nem hunyhatunk szemet az ilyen esetek felett. Határozottan és következetesen képviseljük azt, hogy semmilyen indok nem lehet sem a verbális, sem a fizikai bántalmazásra. Mondjuk el a gyermekünknek, hogy a bántalmazást semmilyen körülmények között nem fogadhatjuk el. Mi sem bántalmazhatunk, alázhatunk, szégyeníthetünk meg másokat, mások sem tehetik meg velünk ezt.
Nyugodtan írjuk ki otthon a lakásban is egy jól látható helyre az alábbi szabályt:
„Sem szavakkal, sem tettekkel nem bánthatsz másokat. Nem akarom hallani, hogy mi volt az oka. Nem hibáztathatsz másokat , semmilyen indokot nem fogadok el, ha bántasz másokat., te felelsz a saját viselkedésedért. „
Ha bántalmazást tapasztalunk, mint a fenti esetben, próbáljunk nyugodtak maradni. Nagyon határozott hangon mondjuk azt a bántalmazó gyereknek: „Megmondtam, hogy tilos másokat bántani. Most azonnal menj be a szobádba.”
Ilyen esetben ne kezdjünk el az agresszívan viselkedő gyerekkel foglalkozni, vele vitatkozni, hanem forduljunk az „áldozat” felé, vele foglalkozzunk. A „ bántalmazó” gyereknek azt kell megélnie, hogy az „áldozat” felé fordulunk. Készüljünk fel arra, hogy ilyenkor a bántalmazóan viselkedő mentegetni kezdi magát. „ Sajnálom, hogy fellöktem, de csalt a kártyában , sajnálom, hogy megütöttem, de nem engedett tv-ét nézni, sajnálom, hogy széttéptem a rajzát, de ő kiabált velem….
Az ilyen megnyilvánulások azt mutatják, hogy igaziból nem őszinte a bocsánat kérés, nem is sajnálom, amit tettem. Én nem tehetek semmiről, hiszen a másik bántott engem. A bántalmazást elkövetők szinte mindig hibáztatják az áldozatot, gondoljunk a családi erőszakot elszenvedő gyermekek, nők hibáztatására.
Amikor egy gyermek tehát azt mondja, hogy sajnálom, de ……akkor nem vállalja a felelősséget azért, amit tett. S ha nem látja be a felelősségét, akkor késztetést sem érez arra, hogy változtasson a viselkedésén. Ha szemet hunyunk, ha nincsen semmilyen következménye az ilyen viselkedésnek, akkor a gyermek nyugodtan folytatja a bántalmazó viselkedését.
A bántalmazott kisebb gyermek pedig azt gondolja, hogy a nagyobb testvér még a szülőnél is erősebb, a szülő sem tudja őt megvédeni. Lehet, hogy behódol a nagyobb testvérnek, s hasonló esetekben még talán ő fog elnézést kérni. Ezek káros dolgok, s ezért nem szabad félvállról venni.
Amikor mindannyian megnyugodtak, a történteket minden esetben egy probléma megoldó beszélgetésnek kell követnie. A gyerekek bántalmazó magatartást alkalmaznak a problémák megoldására és arra, hogy megszerezzék, amit akarnak. A problémamegoldó beszélgetések abban segítenek a gyerekeknek, hogy megtanulják a konfliktusokat kezelni, a bántalmazó viselkedést egy elfogadhatóbb problémamegoldó viselkedéssel helyettesíteni.
Nem elég a visszaélésszerű viselkedésre rámutatni, következményként valamit megvonni. Segítenünk kell a gyermeknek a helytelen viselkedését egy olyan viselkedésre cserélni, ami segít megoldani a problémáit anélkül, hogy ő bajba kerülne vagy másokat bántana. Ilyen helyzetekben ne is arról beszéljünk a bántalmazást elkövetővel, hogy a testvére milyen rosszul érezte magát, amikor mindez történt- hiszen ha még nem alakult ki az empátia, akkor ez az érvelés nem segít.
Beszélgessünk arról, hogy ő mit érzett, amikor ez az eset történt, dühös volt, csalódott, szomorú…
Beszéljünk arról, „ ha legközelebb csalódott, bosszús leszel, mit csinálhatsz másképp, hogy ne kerülj bajba? A te érdeked, hogy ne kapj büntetést. „
A beszélgetésben arra fókuszáljunk, hogyan lehet a negatív következményeket elkerülni.
Természeten hosszú távon az a célunk, hogy a gyermekeink megtanulják az empátiát, képesek legyenek mások helyzetét, érzelmeit átérezni. Azonban adott esetben célunk a bántalmazó, visszaélés szerű viselkedés megállítása.
Következményként nyugodtan vegyük el gyermekünktől az erőszakos számítógépes játékokat, ne engedjünk erőszakra buzdító zenét hallgatni, ilyen filmeket nézni, mondván:
„Elveszítetted a jogodat, hogy ilyen játékot játszál, mert nem tudod kezelni„
Fontos, hogy következetesen kezeljük az ehhez hasonló helyzeteket.
Szükséges esetben keressük fel az illetékes szakszolgálatok pszichológus szakembereit, akik segítenek a gyermekünkkel kapcsolatos nevelési nehézségek kezelésében.
felhasznált anyag:
1.Fodor Gábor, Tüske Ágnes, Agresszió kezelése
2.https://www.empoweringparents.com/article/when-kids-get-ugly-how-to-stop-threats-and-verbal-abuse-part-2/