„Utállak, te vagy a legrosszabb szülő a világon…”
Ki ne érezné úgy mintha kést forgatnának a szívében , amikor a gyereke ilyen szavakat vág a fejéhez?
„Utállak, anya! Bárcsak meghalnál!”
„Alig várom hogy, elköltözzem innen. Utálok itt mindent!”
A szülők természetes érzése ilyen esetekben a düh, a sértettség érzése.
„Nem értékeled mindazt, amit érted tettem ? „Hogy merészelsz így beszélni velem ?”
Annyira könnyű ezt személyes támadásnak venni, mert amikor szülőként ennyit feladunk valakiért, szinte mindig jó dolgokat várunk el tőle cserébe. Nem értik a gyermekeim, hogy milyen áldozatokat hoztam értük, és hogy szeretem őket?
A gyermeke valószínűleg nem érzi úgy, hogy tartozik önnek bármivel is azért a nagyszerű munkáért, amit szülőként végez. A gyerek nagyon másképp látja a világot, mint mi.
Mit jelentenek valójában a bántó szavak?
Nagyon fontos megérteni, hogy ezek a bántó szavak, amelyeket a gyermeke használ, egyáltalán nem önről szólnak.
A gyerekek gyakran kiabálnak ilyen bántó szavakat, amikor olyan problémájuk van, amelyet nem tudnak megoldani, amikor dühösek, stresszesek, ha valamilyen frusztrációval küzdenek, mert akár aznap az iskolában történt valami. Mivel nem tudja kezelni a problémáit, ez kellemetlen érzéshez vezet a gyermekében – és ezt feszültséget próbálja levezetni a bántó szavakkal. Ha erre erős érzelmi reakcióval reagál a szülő, az a gyerek frusztrációját csökkenti, oldja.
A gyermek- ha jól felidegesíti a szülőt, abban az estben nem kell azzal foglalkoznia, hogy képtelen kezelni egy problémát, amellyel akkor szembesült. Egyes gyerekek bántó dolgokat azért is mondanak, hogy elérjék azt, amit akarnak.
Mit ne tegyen, ha gyermeke bántó dolgokat mond önnek?
Teljesen normális dolog, ha haraggal vagy mérgesen reagál a szülő ilyen esetekben – elvégre a szülő is érző ember. Az érzelmi reakció nagyon természetes dolog, azonban gyakran eredménytelen döntésekhez vezet.
Mit ne tegyen ilyen esetekben?
Ne reagáljon sértéssel!
Ne válaszoljon hasonlóan:
„Én is utállak! „Nos, bárcsak soha ne lennél velem! “
Azonban ha valami bántót mond, azzal azt üzeni a gyermeknek, hogy a verbális támadások kezelésének módja az, ha verbális ellentámadást indít.
Ne sikítson vagy kiabáljon!
A sikoltozás, kiabálás vagy akár a hang felemelése ugyanolyan hatástalan , mint ha valami bántót mond.
Sok szülő így reagál a gyerek mondataira: „Nem beszélhetsz így velem!”
Nos, az igazság az, hogy megtehetik. Ön nem tudja irányítani, hogy milyen szavak jöjjenek ki a gyermeke száján – ez az, amit mindig teljes mértékben a gyerek irányít.
Amikor azt mondja a gyermekének-
„Nem teheted”, az hatalmi harcot szíthat, mert a gyermeke azt gondolhatja:
„Ó, igen? Próbálj meg megállítani!” és tovább és fokozódik a feszültség. Próbáljon más szavakat mondani, más szavakat választani.
Ne próbáljon okoskodni gyermekével a pillanat hevében.
A szülők gyakran előadásokat tartanak a gyerekeiknek, hogy rávegyék őket, hogy a dolgokat a maguk módján lássák. Egyes szülők azt mondják: “Nos, egy nap meghalok, és akkor mit fogsz tenni?”
Mások rámutathatnak mindazokra a dolgokra, amelyeket gyermekükért tesznek, hogy meggyőzzék őket arról, hogy hálásabbnak és tiszteletteljesebbnek kell lenniük.
Ne várjon azonnali elismerést a szülői erőfeszítéseiért. Egyébként pedig, ha egy gyerek ennyire ideges, úgysem fogja igazán meghallani, amit mondanak neki. Ne pazarolja az energiáit, inkább kontrollálja a saját érzelmeit.
Ne büntesse meg a gyermeket túl szigorúan ezekért a szavakért, mondván:
„Rendben, ha nem értékelsz semmit, amit érted teszek, vagy bármit, amid van, akkor meglátjuk, hogyan boldogulsz nélküle!”
Nem lesz hatékony, ha a gyerek értékes dolgait hetekre vagy hónapokra elveszi.
A túlzott büntetések nem tanítják meg gyermekeinek azokat a készségeket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy a jövőben hatékonyabban menedzseljék magukat. Ez nem fogja megtanítani őket arra, hogy ne mondjanak bántó dolgokat másoknak. A kemény büntetés csak haragot szül a szülők felé.
Mit tehet, ha gyermeke bántó dolgokat mond?
Először is nyugodjon meg!
Vegyen egy mély lélegzetet, és gondolja át, hogy mit és hogyan fog mondani!
A nem verbális jelzések is, mint például a hangszín, a hangerő, az arckifejezés, a testhelyzet rendkívül erősen hatnak a másik emberre. A nem verbális kommunikáció vagy a testbeszéd óriási hatással lehet az üzenet értelmezésére, megtámogathatja, vagy aláássa a mondanivalónkat. Ha a verbális közlés és a nem verbális kommunikáció ellentmond egymásnak-annak hiszünk, amit látunk, s nem annak, amit hallunk.
Kerülje például a karok csípőre helyezését, a szemforgatást vagy a gyors beszédet.
Legyen olyan semleges az arckifejezése, amennyire csak lehetséges.
Legyen közvetlen és rövid a szóbeli válasz, amikor gyermeke sértegetést zúdít önre, mondván:
„ Sajnálom, hogy így érzel, de továbbra is te vagy a felelős a szemét kiviteléért.”
„Ha így beszélsz velem, az nem fog mentesíteni a házi feladat elvégzésétől.”
„Talán utálsz itt élni, de akkor is időben haza kell érned.”
Az a cél, hogy határozottak legyünk, nem pedig agresszívek.
Ha nehezen tud nyugodt maradni, akkor inkább hagyja ott a gyermeket egy időre. Csináljon valami olyat, amitől megnyugszik. Egy későbbi időpontban, amikor a dolgok lecsillapodnak, visszatérhet és megbeszélheti a problémát gyermekével, ami sokkal hatékonyabb lesz. Az is nagyon fontos lesz, hogy ne engedjen a gyermekének, és ne adja meg azt, amit szeretne, amikor így beszél önnel. Egy későbbi, nyugodtabb helyzetben természetesen hozzáadhat néhány problémamegoldó megbeszélést, hogy segítse gyermekét a problémák hatékonyabb megoldásához szükséges képességek fejlesztésében.
Ne legyen türelmetlen, időre van a gyermekének szüksége, hogy változtasson a viselkedésén.
Azt is tudom, hogy ezen javaslatok követése azt az érzést keltheti, hogy engedi, hogy gyermeke megússza a tiszteletlen viselkedést. De ezek a javaslatok segítenek abban, hogy kézben tartsa az irányítást, példát mutasson a pozitív önkezelési készségekre, és egyértelmű határokat állítson fel gyermekeinek.
Tehát maradjon következetes, és emlékeztesse magát arra, hogy bár ez nem mindig jó érzés, jó úton halad.
forrás: Sara Bean